MŰVÉSZETI ALBUM BEMUTATÓJÁRÓL 2024.07.07.
Tegnap délután 2024.07.06-án, Tiszadobon az Andrássy kastély kávézójában, a korábbi Tiszadobi Gyermekváros színhelyén volt a könyvbemutatóm, melyre szép számmal érkeztek művésztársak, barátok, egykori tanáraim, nevelőim, valamint régi és új ismerősök is. Jó volt látni arcukon betöltött büszkeségüket, hogy azt érezhetik, az esemény tartalmi részéhez van közük. Van közük, mert részesei lehettek életutam művészeti folyamataiba. Valamilyen módon láthatták, vagy alakíthatták ennek folyamatait. És ez jó. Úgy érzem a könyvbemutató szenzációsan sikerült, nagyszerű visszajelzéseket kaptam. Nos, dicsekedhetek: még arról is kaptam visszajelzést, hogy mindent értettek az albumom bemutatásával kapcsolatosan, pedig aztán - most már egy ideje - tudom magamról, hogy mennyire nehéz értelmezni művészeti gondolataimat, folyamataimat egy-egy dologról. Szenzációs dalokkal gazdagította Oláh Ibolya énekesnő az eseményt, aminek külön hálás vagyok. Ibolya egykor az otthonban nagyon sokat énekelt és lepett meg bennünket fantasztikus éneklésével. Emlékszem mennyit beszélgettünk egy-egy művészeti folyamatról, hogy miként lehetne még így-vagy úgy megoldani egy-egy dalt. Elárulom én tanítottam meg gitározni. Nagyon gyorsan tanult. Szerintem az ország legnagyobb énekesei közt van (hanem a legjobb). Joggal lehetnének büszkék rá, mert amivel ő született az nagyon keveseknek adatik meg. A színpadon, amikor ki áll és énekel önazonos és művészetet teremt. Két héttel ezelőtt kértem fel Arankát arra, hogy mit szólna hozzá, ha Ő mutatná be albumomat. Rögtön igent mondott és rávágta "örömmel". Nagyon különleges fúzió volt általa hallani azt, hogy miként látja művészeti folyamataimat egy-egy dologról, vagy magáról a könyvben található tartalmairól. Gondolhatnánk, hogy Ő, mint gyermekvédelmi szakember, mit kezd majd a művészettel és hogy nem hozom e kellemetlen szakmaiságok hadába? Nos azt kell, hogy mondjam Ő egy beavatott ebbe művészeti folyamatba, miszerint 14 éves korom óta figyelte, terelgette, segítette ennek művészeti genezisét. Arankával nagyon sokat dolgoztunk már az otthon idején is és bármibe fogott, kitalált eseményeket, művészeti programokat hozott létre, abba jó volt részt venni. Ma már én fertőzőm művészeti dolgaimmal közös projektjeinkben (lehet, hogy valahol ott bujkál benne is a művész én?)Azt gondolom jól döntöttem és megtisztelő volt Illésné Áncsán Aranka gyermekvédelmi szakember felkérése művészeti albumom méltatására. Kedves Aranka, nagyon köszönöm és hálás vagyok elvállaltad felkérésem. Tiszadob, Tiszadob, hogy mit adott? Aki egyszer is ott járt és megérintette a holt Tisza látványa, vagy az Andrássyak korából még ma is gyönyörű ős fák látványa és természetesen maga a Kastély, annak örökre élmény marad ez. Természetesen az otthon élményei sem maradhatnak ki ebből az emlékezésből. Volt bőven! Jó is kevésbé jó is, de valahogy már csak a szépre emlékszik az ember így ennyi év távlatából. Az albumbemutató kiállításának címe 'Tiszadob Budapestbe csomagolva', ami jól tükrözni ennek folyamatábráját, hogy most már itt az ideje és keressem önálló boldogulásom a világban, a fővárosban, hogy mind azt, amit eddig tehetségemmel, szorgalmammal, rengeteg támogatásokkal kapva meg az otthonból, azt most önállósítsam, hogy végre egészen én lehessek, hogy én irányíthassam utam. Így is lett, de ez már egy másik történet…Köszönöm mindenkinek, aki eljött és megtisztelt jelenlétével.Köszönöm befogadás lehetőségét!Köszönöm Lucza Bélának és Lakatos Lászlónak a program megvalósulását!Köszönöm a képeket, videókat Varga Katalinnak.
Balogh Tibor könyve az alkotó utóbbi 30 évének átfogó képzőművészeti munkásságába, gondolataiba, művészeti, alkotói folyamataiba ad betekintést. Művészeti alkotásainak a megismertetése mellett életrajza, alkotói pályája és saját, valamint nem saját gondolatok olvashatóak a művészetről, sajátos pedagógiai tanításokat, elmélkedéseket megfogalmazó kötetben. Az album címadása utal a megszemélyesített művészet találkozásainak időtlenségére, melyben megszűnik a tér, és az idő.Nagy hatással volt a szerzőre Rodin beszélgetések című könyve, de az is ahogyan Platón beszél az anamnézisről, vagy Hegel a művészetről. Meglátása szerint a nagy művészek egyben nagy gondolkodók is, akik intuitív beleérző képességgel és elemző, értelmező módon is gyakran meglepően hasonló következtetésekre jutnak. Mégha különböző korokban is, de emberként létezve hasonló alapkérdésekkel szembesülünk. A létezés örökérvényű kérdéseivel szembesülünk újra és újra megfogalmazva és azokra olykor válaszokat keresve. A művészet nem csak alkotói, de szemlélődő és gondolkodási folyamat is. Szükségszerűen a dolgok nagy egészéről gondolkodunk: ilyen lehet a közös teremtés erőforrásának a kérdése, hiszen alkotóemberekként kivételes pillanatokban érezhetjük, mintha lenne egy közös tárhely, ahonnan a beavatottak merítenek. Azt állítja, hogy ezt bárki elérheti, megízlelheti, vagy diskurálhat róla. Ugyanakkor vannak szabályok, amelyeket nem illik vagy legalábbis nem érdemes, nem célszerű áthágni, felrúgni. A platóni dialógusban vagy Hegel filozófiájában nagyon fontos művészeti egységek fogalmazódnak meg, amelyek remélhetőleg az idők végezetéig újragondolásra késztetnek a biztosnak vélt igazságokban és ahhoz kapcsolódóan arról is, hogy mi az örök és mi nem.