MEGJELENT!

Balogh Tibor könyve az alkotó utóbbi 30 évének átfogó képzőművészeti munkásságába, gondolataiba, művészeti, alkotói folyamataiba ad betekintést. Művészeti alkotásainak a megismertetése mellett életrajza, alkotói pályája és saját, valamint nem saját gondolatok olvashatóak a művészetről, sajátos pedagógiai tanításokat, elmélkedéseket megfogalmazó kötetben. Az album címadása utal a megszemélyesített művészet találkozásainak időtlenségére, melyben megszűnik a tér, és az idő.Nagy hatással volt a szerzőre Rodin beszélgetések című könyve, de az is ahogyan Platón beszél az anamnézisről, vagy Hegel a művészetről. Meglátása szerint a nagy művészek egyben nagy gondolkodók is, akik intuitív beleérző képességgel és elemző, értelmező módon is gyakran meglepően hasonló következtetésekre jutnak. Mégha különböző korokban is, de emberként létezve hasonló alapkérdésekkel szembesülünk. A létezés örökérvényű kérdéseivel szembesülünk újra és újra megfogalmazva és azokra olykor válaszokat keresve. A művészet nem csak alkotói, de szemlélődő és gondolkodási folyamat is. Szükségszerűen a dolgok nagy egészéről gondolkodunk: ilyen lehet a közös teremtés erőforrásának a kérdése, hiszen alkotóemberekként kivételes pillanatokban érezhetjük, mintha lenne egy közös tárhely, ahonnan a beavatottak merítenek. Azt állítja, hogy ezt bárki elérheti, megízlelheti, vagy diskurálhat róla. Ugyanakkor vannak szabályok, amelyeket nem illik vagy legalábbis nem érdemes, nem célszerű áthágni, felrúgni. A platóni dialógusban vagy Hegel filozófiájában nagyon fontos művészeti egységek fogalmazódnak meg, amelyek remélhetőleg az idők végezetéig újragondolásra késztetnek a biztosnak vélt igazságokban és ahhoz kapcsolódóan arról is, hogy mi az örök és mi nem.